Az elmaradt megcsalás

Levél érkezett, egy sablonszöveg,semmitmondó adatlap,semmi kép. Spam mappa. De volt benne egy érdekes kérdés amely megválaszolásra várt így válaszoltam.Hamarosan jött a következő levél, képpel, adatokkal, bemutatkozással, elképzelésekkel és az Úr Spam mappából a Prioritás mappába került.

Nem levelezgettünk sokáig, kölcsönös volt a szimpátia, látni akartuk egymást.
A pontosan érkezett Ő is a megbeszélt helyre, még akkor vettem le a kabátom. A leírás alapján rögtön felismertük egymást. Egymásra mosolyogtunk,könnyedén hozzám lépett és mint akik ezer éve ismerik egymást leültünk. Beszélgetni kezdtünk,de nem csak a szavai, szemének huncutsága is azt mondta örül, hogy egymásra találtunk. Vibrált közöttünk levegő, a vágy. Erre mondják, hogy működik kémia. Csak a közöttünk lévő asztal figyelmeztetett arra, hogy nyilvános helyen vagyunk röpke ebédidőnket közösen eltöltendő. Gyorsan múlt az idő, túl gyorsan. Nem akartam menni, vele akartam még maradni. Fenébe a munkával a kötelességgel, ŐT akartam. Ő meg engem. Induláskor magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt. Nem számítottak a mellettünk lévők,nem számított hogy tilosban járunk mindketten, csak mi voltunk. Önmagamat meghazudtolva, ott rögtön elmentem volna Vele szeretkezni ha arra kér.

Alig értem be a munkahelyre már a telefont piszkáltam,hogy beszéljünk. Nem akartam túl nyomulós lenni,tudnom kellett az Ő véleményét is a randiról. Nem kellett sokáig várnom. Kölcsönös közöttünk a szimpátia, a vonzalom, érezte Ő is a kémiát, látni akar mihamarabb. De ha lehet ne nyilvános helyen,mert benne mindig ott a para, a lebukástól való félelem.

Egy iszonyatosan hosszú hétvége telt el néma csöndben. Megbeszéltük, nem írtunk, nincs semmi, hétvége a családé, de gondolataim vissza-visszatértek Hozzá.

Vártuk a hétfő reggelt, hogy életre keljen a chat ablak. Aztán feléledt, és még mindig lángolt benne a vágy. Megbeszéltük a következő randit.

Aztán eljött a nap,hogy leírt vágyainkat tettekre váltsuk. Csini ruha, sexi fehérnemű, mit vegyek fel neki?? Reggel már rám írt, hogy már csak egy óra,nagyon várja a pillanatot, hogy újra találkozzunk. Értem jött,már fixáltuk hova megyünk. Beülök mellé a kocsiba, egyből átölel,szenvedélyesen megcsókol, ragyog a szeme.

Végem van, ez a sármos pasi engem akar.Izgulok mint egy tizenöt éves. Ezer éve nem rosszalkodtam. Ő nyugtatgat engem. Kb 10 perc út után odaérünk, mondja intézi a szobát. Megyek vagy megvárom? Mondom megvárom, csak jobb úgy. Utolsó pillantások a tükörben,közben lesem a helyet,milyen szép,melyik részre kell mennünk majd.

Kb 4 perc múlva jön is vissza, látom sík ideg, remeg, zavarban van úgy ül mellém vissza a kocsiba. Faggatom mi van,mi történ?? Azt mondja felhívta a neje és csak annyit kérdezett hogy Megéri?? Szóhoz sem jutott. Tudtam,hogy a mi kalandunk itt és most véget ért.

Almás telefonja van,lehet asszony figyelte merre jár ( az almásoknak van lopás esetére, egy keresd a telefonom alkalmazása beépítve) és cím alapján rájött, hogy egy wellness panziónál parkol épp a párja?? Vagy meglátta vmi ismerős amikor bementünk?Nem tudom.

De komolyan,hogy lehetünk ilyen szerencsétlenek?? Honnan tudhatta a nő?? Ennyire nem működhet a női megérzés!!

Annyira akarom ezt a férfit, ő is engem, erre így járunk. Ennyire nem lehetek balszerencsés, hogy még meg se kapom, rögtön elveszítem. Tombol bennem a csalódottság, közben meg izgulok miatta is. Ki tudja magyarázni? Itt marad az oldalon?? Fogunk még találkozni?? Bevállal kicsit később, ha leülepedett a téma otthon?? Lesz valaha folytatás?

Levele a fényképével a prioritás mappában. Én várom Őt!!